A szorongás, a félelem és a stressz miatt szervezetünk egyre több kortizol hormont termel ‒ ez rövid távon testünk védelmét szolgálja, ám hosszú távú fennállása szervi károsodáshoz, általában elsőként a mellékvese kimerüléséhez vezethet. Ebből aztán további szervi tünetek fejlődhetnek ki, de ha izmaink állapotát egyfajta jelző rendszernek tekintjük, sikerülhet megakadályoznunk, hogy az életünkben előforduló stressz krónikussá váljon.
A leggyakoribb figyelmeztető jelzést tehát izmaink adják le, hiszen a tartósan fennálló stressz krónikus izomfeszüléshez vezet. Izmaink annak érdekében feszülnek meg, hogy megvédjék magukat a sérüléstől, hiszen az ősember stressz-szintje vadászat, harc vagy menekülés közben volt a legmagasabb, itt pedig életbevágóan fontos volt, hogy minimalizálható legyen a sérülésveszély. Ma már többnyire nem sérülésveszélyes helyzetekben leszünk feszültek, mégis ugyanúgy reagálnak izmaink ahogy jó pár évezreddel korábban megtanulták.
Az izmok minden körülmény között tökéletesen reagálnak lelkiállapotunkra: amint sikerül ellazulnunk, azok is kiengednek, de ha állandó stresszben éljük a mindennapjainkat, akkor izmaink nem kaphatnak lehetőséget a kikapcsolódásra. A feszes izmok fej-, hát- és vállfájdalmat, testfájdalmakat okoznak, ami idővel olyan egészségtelen folyamatot indíthat el, amikor a növekvő fájdalom miatt abbahagyjuk a testmozgást, és utolsó mentsvárként fájdalomcsillapításhoz fordulunk a megkönnyebbülés érdekében.
A stressz okát kell megtalálni
Kutatások igazolják, hogy életünket érintő leggyakoribb stresszforrásunk a munka. A stresszes munkakörnyezet hozzájárulhat olyan problémák jelentkezéséhez mint a fejfájás, a gyomorfájás, az alvás- a koncentrációs zavarok, magas vérnyomás, legyengült immunrendszer, de okozhat depressziót, elhízást és szívbetegségeket is.
Munkahelyi stresszorok lehetnek
- az alacsony fizetések,
- a túlzott munkaterhelés,
- kevés lehetőség a növekedésre vagy az előre lépésre,
- olyan munka, amely nem vonzó vagy nem sok kihívást jelent,
- a támogatás hiánya,
- ha nincs elég kontrollunk a munkával kapcsolatos döntések felett,
- ha nem egyértelműek a teljesítményelvárások.
A munkahelyünkön mindezt a nagyfokú lelki és testi igénybevételt ráadásul ülve szenvedjük el, még több esélyt adva izmainknak arra, hogy befeszüljenek. Az izomfeszülés jele lehet a rángatózás, az állandó fájdalom és az izomgörcsök. A tünetek súlyossága személytől függ, és míg egyesek csupán egyszerű kellemetlenségként élik meg, másoknál a fájdalom akár bénító erejű is lehet.
De van kiút: tanuljunk meg pihenni!
A túlzott stresszt gyakran egészségtelen módon próbáljuk levezetni: túlevésbe, egészségtelen ételek fogyasztásába, cigarettázásba vagy alkoholfogyasztásba hajszol minket. A jól bevált, helyes kivezető, levezető út azonban az olyan technikák elsajátítása, mint a meditáció, a mély légzési gyakorlatok és a mindfullness (egy olyan állapot, amelyben aktívan, éberen figyeljük a jelen tapasztalatait és gondolatait anélkül, hogy megítélnénk őket).
Szánjunk minden nap néhány percet arra, hogy egy olyan egyszerű tevékenységre összpontosítsunk, mint amilyen a légzés, a séta vagy az étkezés. A képesség, hogy célzatosan csak egyetlen tevékenységre tudjunk koncentrálni, figyelemelterelés nélkül, a gyakorlással erősödni fog, és életünk számos helyzetében alkalmazható nyugalom szigetévé válik. Természetesen nem megy végbe egyik napról a másikra ez a változás, és fontos, hogy addig sem folyamatos fájdalomban éljünk, ezért izomfájdalmaink enyhítésére nyugodtan használjunk magnéziumot tartalmazó krémeket, amik az izmok ellazulásában segítenek. Ezek rendszeres használata megelőzi az izomgörcsök kialakulását is.
